Kipróbáltuk a 2001-es Év autója elődjét, a 145-ös Alfa Romeót. Az alapos teszt után egy roppant sportos, ugyanakkor mindennapi használatra is nagyon ajánlott autót ismerhettünk meg.
Talán az időjárás nem a legmegfelelőbb erre, de újra egy sportos Alfát sikerült letesztelni. Rendszeres olvasóink emlékezhetnek rá, hogy használtautó rovatunkban már teszteltünk egy 155-ös Alfa Romeo-t. Most a legkisebb 145-ös modellhez sikerült hozzájutnunk, annak is az 1.6-os 120LE-s Twin Spark változatához. Tesztautónk 1998-ban gyártott, viszonylag jól felszerelt és korának megfelelő állapotú volt.
Modelltörténet
1994-ben mutatkozott be a 133-ast leváltó 145-ös, néhány hónappal később pedig ennek négyajtós változata, a 146-os. Elsőként 1.4-es, 1.6-os és 1.7-es boxer motorokkal, valamint egy 1.9-es dízelmotorral lehetett megvásárolni. Egy évvel később jelent meg az első dupla gyújtású kétliteres, majd egy újabb év elteltével a kisebb motorok is Twin Spark-ra kicserélődtek. A 2000-es búcsúig a beltér is átalakult, és Common Rail motor is helyet kapott a kisméretű olasz kocsikba.
Beszerzés
Számos helyről beszerezhető az autó, de érdemes egy külföldről behozott autók kereskedésében szétnézni a legjobb ár érdekében.
Meglátni és megszeretni! Talán ez vezérelheti az Alfa tervezőit, mert ez az autó is ék alakú dinamikus formájával rengeteg hívet szerzett magának. Melléállva feltűnik nagy lapos motorházteteje, valamint élesen felfele törő övvonala. A motorháztetőn rajta a jól megszokott háromszög alakú embléma, ami az Alfák egyik legnagyobb ismérve. Az autó hátsó része meredeken ereszkedik le, a hátsó ablakok mintegy panorámaszerű kilátást biztosítanak. Kár, hogy ez utóbbi azért nem tökéletes, mert körben ugyan jól lehet látni, de a már említett ékforma miatt csak keskeny sávban nézelődhetünk.
Kinyitva az ajtót elegendő helyünk van beszállni, mert nagyon szélesek az ajtók. Kényelmes, kissé kagylósított fotelek fogadnak. Az ülések oldalán található kar meghúzása után a háttámla előredől és az ülőlap is előre csúszik, így a hátsó helyek is könnyen megközelíthetők. A vezető kényelmes üléshelyzete jól megtalálható, mivel a kormány és az ülés is magasságában állítható. Az első székek kellő oldaltartást adnak és ülőlapjuk is elegendő hosszúságú. A hátsókról már ugyanez nem mondható el.
Az ajtók belső műanyag borítása szépnek mondható, - legalábbis ebben a kategóriában Az ülések között sajnos csak aprópénztartó található, egyedül a magnó alatt található egy kisebb zseb, ahová a pénztárcánkat tehetjük. A tárhelyek hiányát a műszerfalnál is tapasztalhattuk, hiszen az utas előtt szokatlanul távollevő kesztyűtartót és légzsákot tartalmazó elem rövid teteje miatt nem lehet rá pakolni.
Miután elhelyezkedtünk minden kézre esik, ez utóbbi alól csak a kézifék a kivétel. A nem csak rögzítésre szolgáló kar az utas mellé eltolva helyezkedik el, így kicsit messzebb nyúlva elérhető. Sajnos ezek után rögtön feltűnik a felhasznált műanyagok nem éppen szemet gyönyörködtető látványa és gyenge minősége. Főleg a középkonzol fekete egybefüggő elemének keménysége zavaró.
A csomagtartó kategóriájának megfelelő méretű (320/1130 liter), azonban bosszúságot okoz, hogy bár belülről nyitható, nyitásánál nincs mit megfogni, - így vagy az ablaktörlővel, vagy a kulccsal kell felnyitni, míg alá nem tudunk nyúlni. Ez saras időben magával vonja a kezünk összekoszolását. Amúgy a bepakolásnál nincs nehéz dolgunk, a hely elegendően nagy. A csomagokat egy kettéosztott, jól mozgatható kalaptartó fedi.
Beindítás után csak halk motorhangot hallhatunk, nincs rezonancia. Finoman elindulva gyengécske a kocsi, és ez kb. 3000-es fordulatig nem is változik. Ez utóbbi miatt nem is javasolt az 1.6-ossal ötödikben 50-nel cammogni, mert nem tud róla gyorsulni. A másik kritikus fordulatszám érték a 6500-as, hiszen felette már nagyon hangos és gyengül a Twin Spark motor ereje. A köztes fordulatszám-tartományban viszont a kocsi nagyon megy, itt járatva nagyon dinamikusan lehet vele haladni.
A futóműve sportosan hangolt, kemény, éppen ezért rossz úton pattogós. A merevségnek köszönhetően jó az úttartása, főleg hegyi szakaszokon nagyon élvezetesen és gyorsan lehet vele száguldozni. Ebben partner a pontos és jó fogású szervokormány is, ami forszírozott kanyarokban enyhe alulkormányozottságot mutat, - ám ez jól kontrolálható. A karosszéria dőlése nem túlzott, inkább a tapadásukat hamar elvesztő gumik nehezítik a vezető dolgát. A futómű zaja se számottevő, csak rossz minőségű (macskaköves) úton lehet hallani, - ekkor azonban a műanyag elemek is megszólalnak, kellemetlen zörgéssel zavarják a vezetést, valamint az utasok közötti kommunikációt.
A gyors megállásra hatásos fékek szolgálnak, de rövid úton rosszul adagolhatóak. Ezért is nagyon hiányzik az ABS, mivel a gumik nagyon hamar blokkolnak. Ráadásul még furcsa hangok is jöttek a fékek felöl, ami a 145-ösben nem volt éppen szimpatikus. A váltó se változott a korábbi Alfákhoz képest, a kar továbbra is határozatlanul és akadósan mozog a kulisszába. Nyugdíjas tempóban ugyan könnyed a váltás, de gyors váltásoknál előfordulhat, hogy nem akar bemenni a helyére. Ilyen tekintetben még lehetne mit tanulhatni a japánoktól.
Autópályán haladva kiderül, hogy az autó nagyon jó egyenes futású és eléggé rugalmas. A sportosságnak tudható be, hogy az ötödik nem hosszú kímélő fokozat, hanem gyorsító. Ebben az állásban éri el végsebességét, ami kb. 190 km/h 6000-es fordulaton. Ekkor már hangos a szélzaj, de az Alfa még mindig stabil. Kellemesen, csöndben 140 körül autózva lehet vele menni, és 160-as tempó az az érték, ami még nem zavaró.
A 145-ös felszereltségére nem panaszkodhatunk, hiszen van benne központi zár, riasztó, 2 légzsák, szervokormány, elektromos ablak és tükörállítás, valamint légkondi is. Az egyetlen hiányzó dolog talán a blokkolásgátló.
A tulajdonos véleménye szerint kb. 10 liter lehet az átlagos benzinadag 100 kilométerre, ami a sportos képességeket figyelembe véve nem mondható rossznak. A kötelező 20ezer kilométerenkénti szervizeken kívül egyedül csak a már említett reszelő fékhang miatt kellett szerelőhöz vinni. A Twin Spark gyújtás miatt a gyertyákat 100ezer km után kell cserélni, de ekkor a 8 darab speciális gyújtóegység komplett cseréje akár a hatjegyű álomhatárt is elérheti.
Egy hasonló korú és felszereltségű 145-höz kb.2 millióért hozzájuthatunk, ami ezért az autóért kis pénz. Egy a kategóriájába tartozó ennyi idős németért a dupláját is elkérik és motorikusan azok sem jobbak. Ha a japán konkurenseket vizsgáljuk, azok körülbelül hasonló áron is megvehetők.
Összességében egy nagyon stabil, sportos autót ismerhettünk meg a 145-ösAlfa Romeóban. Méretei miatt városi használatra ajánlanánk, de autópályán is megállja a helyét. Aki csak vánszorgásra használná, annak nem ajánlanánk az alsó tartományokban gyenge motorja miatt. Előnyként tudható be viszont, hogy nem lopják, valamint alacsony az ára.
Külső
Meglátni és megszeretni! Talán ez vezérelheti az Alfa tervezőit, mert ez az autó is ék alakú dinamikus formájával rengeteg hívet szerzett magának. Melléállva feltűnik nagy lapos motorházteteje, valamint élesen felfele törő övvonala. A motorháztetőn rajta a jól megszokott háromszög alakú embléma, ami az Alfák egyik legnagyobb ismérve. Az autó hátsó része meredeken ereszkedik le, a hátsó ablakok mintegy panorámaszerű kilátást biztosítanak. Kár, hogy ez utóbbi azért nem tökéletes, mert körben ugyan jól lehet látni, de a már említett ékforma miatt csak keskeny sávban nézelődhetünk.
Belső
Kinyitva az ajtót elegendő helyünk van beszállni, mert nagyon szélesek az ajtók. Kényelmes, kissé kagylósított fotelek fogadnak. Az ülések oldalán található kar meghúzása után a háttámla előredől és az ülőlap is előre csúszik, így a hátsó helyek is könnyen megközelíthetők. A vezető kényelmes üléshelyzete jól megtalálható, mivel a kormány és az ülés is magasságában állítható. Az első székek kellő oldaltartást adnak és ülőlapjuk is elegendő hosszúságú. A hátsókról már ugyanez nem mondható el.
Az ajtók belső műanyag borítása szépnek mondható, - legalábbis ebben a kategóriában Az ülések között sajnos csak aprópénztartó található, egyedül a magnó alatt található egy kisebb zseb, ahová a pénztárcánkat tehetjük. A tárhelyek hiányát a műszerfalnál is tapasztalhattuk, hiszen az utas előtt szokatlanul távollevő kesztyűtartót és légzsákot tartalmazó elem rövid teteje miatt nem lehet rá pakolni.
Miután elhelyezkedtünk minden kézre esik, ez utóbbi alól csak a kézifék a kivétel. A nem csak rögzítésre szolgáló kar az utas mellé eltolva helyezkedik el, így kicsit messzebb nyúlva elérhető. Sajnos ezek után rögtön feltűnik a felhasznált műanyagok nem éppen szemet gyönyörködtető látványa és gyenge minősége. Főleg a középkonzol fekete egybefüggő elemének keménysége zavaró.
A csomagtartó kategóriájának megfelelő méretű (320/1130 liter), azonban bosszúságot okoz, hogy bár belülről nyitható, nyitásánál nincs mit megfogni, - így vagy az ablaktörlővel, vagy a kulccsal kell felnyitni, míg alá nem tudunk nyúlni. Ez saras időben magával vonja a kezünk összekoszolását. Amúgy a bepakolásnál nincs nehéz dolgunk, a hely elegendően nagy. A csomagokat egy kettéosztott, jól mozgatható kalaptartó fedi.
Menet közben
Beindítás után csak halk motorhangot hallhatunk, nincs rezonancia. Finoman elindulva gyengécske a kocsi, és ez kb. 3000-es fordulatig nem is változik. Ez utóbbi miatt nem is javasolt az 1.6-ossal ötödikben 50-nel cammogni, mert nem tud róla gyorsulni. A másik kritikus fordulatszám érték a 6500-as, hiszen felette már nagyon hangos és gyengül a Twin Spark motor ereje. A köztes fordulatszám-tartományban viszont a kocsi nagyon megy, itt járatva nagyon dinamikusan lehet vele haladni.
A futóműve sportosan hangolt, kemény, éppen ezért rossz úton pattogós. A merevségnek köszönhetően jó az úttartása, főleg hegyi szakaszokon nagyon élvezetesen és gyorsan lehet vele száguldozni. Ebben partner a pontos és jó fogású szervokormány is, ami forszírozott kanyarokban enyhe alulkormányozottságot mutat, - ám ez jól kontrolálható. A karosszéria dőlése nem túlzott, inkább a tapadásukat hamar elvesztő gumik nehezítik a vezető dolgát. A futómű zaja se számottevő, csak rossz minőségű (macskaköves) úton lehet hallani, - ekkor azonban a műanyag elemek is megszólalnak, kellemetlen zörgéssel zavarják a vezetést, valamint az utasok közötti kommunikációt.
A gyors megállásra hatásos fékek szolgálnak, de rövid úton rosszul adagolhatóak. Ezért is nagyon hiányzik az ABS, mivel a gumik nagyon hamar blokkolnak. Ráadásul még furcsa hangok is jöttek a fékek felöl, ami a 145-ösben nem volt éppen szimpatikus. A váltó se változott a korábbi Alfákhoz képest, a kar továbbra is határozatlanul és akadósan mozog a kulisszába. Nyugdíjas tempóban ugyan könnyed a váltás, de gyors váltásoknál előfordulhat, hogy nem akar bemenni a helyére. Ilyen tekintetben még lehetne mit tanulhatni a japánoktól.
Autópályán haladva kiderül, hogy az autó nagyon jó egyenes futású és eléggé rugalmas. A sportosságnak tudható be, hogy az ötödik nem hosszú kímélő fokozat, hanem gyorsító. Ebben az állásban éri el végsebességét, ami kb. 190 km/h 6000-es fordulaton. Ekkor már hangos a szélzaj, de az Alfa még mindig stabil. Kellemesen, csöndben 140 körül autózva lehet vele menni, és 160-as tempó az az érték, ami még nem zavaró.
Felszereltség
A 145-ös felszereltségére nem panaszkodhatunk, hiszen van benne központi zár, riasztó, 2 légzsák, szervokormány, elektromos ablak és tükörállítás, valamint légkondi is. Az egyetlen hiányzó dolog talán a blokkolásgátló.
Költségek
A tulajdonos véleménye szerint kb. 10 liter lehet az átlagos benzinadag 100 kilométerre, ami a sportos képességeket figyelembe véve nem mondható rossznak. A kötelező 20ezer kilométerenkénti szervizeken kívül egyedül csak a már említett reszelő fékhang miatt kellett szerelőhöz vinni. A Twin Spark gyújtás miatt a gyertyákat 100ezer km után kell cserélni, de ekkor a 8 darab speciális gyújtóegység komplett cseréje akár a hatjegyű álomhatárt is elérheti.
Egy hasonló korú és felszereltségű 145-höz kb.2 millióért hozzájuthatunk, ami ezért az autóért kis pénz. Egy a kategóriájába tartozó ennyi idős németért a dupláját is elkérik és motorikusan azok sem jobbak. Ha a japán konkurenseket vizsgáljuk, azok körülbelül hasonló áron is megvehetők.
Összességében egy nagyon stabil, sportos autót ismerhettünk meg a 145-ösAlfa Romeóban. Méretei miatt városi használatra ajánlanánk, de autópályán is megállja a helyét. Aki csak vánszorgásra használná, annak nem ajánlanánk az alsó tartományokban gyenge motorja miatt. Előnyként tudható be viszont, hogy nem lopják, valamint alacsony az ára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése